2016. július 8., péntek

Egy éve Bécsben élek, egyéves a blog



Tegnap volt egy éve, hogy én és a gyerekek V. után Bécsbe költöztünk. Így a blog is szülinapos.
Köszönöm azoknak, akik követtek minket az elmúlt egy évben.

Nem ünnepeltük meg, mivel a gyerekek a nagyszülőkkel Korfura repültek tegnapelőtt. Jól megérdemelt pihenésüket töltik ott. Kemény évük volt, de megérte és most nagyon jó nekik. 




Ha ünnep nem is volt, engem az évforduló összegzésre sarkall:

Tényleg megérte a költözés projekt?

Szakmailag V.nek nagyon. Otthon talán soha nem tudott volna ilyen körülmények között és ilyen eszközökkel dolgozni, ahogy most.

Anyagilag: Igen. Mára pozitív az egyenleg, annak ellenére, hogy a kezdetekhez sok ezer eurót fektettünk be. (Költözés, kaució, provízió, néhány bútor, amit ide a lakásba vettünk, stb.)

Nyelv: Az tévhit, hogy a nyelv ragad az emberre és anyanyelvi szinten megtanul a nyelvi közegben egy év alatt, németet nem. Tenni kell érte és még akkor se lesz az ember anyanyelvi szinten, de halad. A gyerekek ugye megcsinálták ezt az évet a gimiben (lásd előző poszt). V.nek a cégnél elvben elég az angol, de ha úgy adódik, akkor simán követi németül is a megbeszéléseket, sőt tárgyal is. Ha ügyintéznem kell németül, nekem sincs már gyomorgörcsöm előtte és angolra se kezdenek váltani. Filmeket pedig mindannyian németül is nézünk és értjük a nagyját, persze német felirat jól jön hozzá, de bele tudunk futni olyan német tájszólásba élőben is (tegnap pl. én egy pékségben), amit szerintem soha sem fogunk megérteni.

Gyerekek szempontjából: Nyitottak, érdeklődőek, (már amikor nem „megmozdulni is fáj, egész nap a hátamon fekszem” kamaszt alakítanak), a tudásszomjuk kielégítésére immáron három nyelv áll rendelkezésükre. Barátokat ugyan vesztettek, de hála a netnek, azért maradtak is, és tanév végére lettek bőven újak is. Egyre többször hívtak fel, hogy később jönnek, mert ide vagy oda mennek a bécsi osztálytársaikkal.

Szociális kapcsolatok: Alakulnak itt is, főleg külföldiekkel és magyarokkal is, talán ezt a legnehezebb felépíteni. Osztrákokkal a legkevésbé alakul, de remélem majd változik ez is, csak ne beszéljenek nagyon tájszólásban :)

Régi kapcsolatok otthonról: Ami, aki fontos volt, megmaradt, hála a netnek is. Meg a barátaink nagyobb része évek óta külföldön élt eddig is.

Család: Hála netnek és a Bécs-Budapest nem túl nagy távolságnak, azért bőven tudjuk tartani a kapcsolatot.

Egyéb: Világot láttunk, múzeumokat, érdekességeket, más életeket és embereket, megismertük az osztrák fővárost (vagy egy részét). Rengeteg egyéb új tapasztalattal lettünk gazdagabbak mindannyian. Ezek is építenek.

Ami hiányzik otthonról: A kertes házunk. Ha lehetne, akkor szívesen áttolnánk Bécs mellé, vagy valamelyik külső kerületébe. A lakást idővel újra kell majd gondoljuk itt, de ez még a jövő zenéje.

Egy éve azt mondtuk, hogy semmi nem végleges, egy év „próbaidőre” jövünk. Ezt annyira így gondoltuk, hogy én fel sem mondtam munkahelyemen, fizetés nélküli szabadságon voltam. Azóta felmondtam. Maradunk. Minimum még egy évet. Aztán meglátjuk. Én egyelőre dolgozgatok, egyre többet, ezen kívül épp még várakozó álláspontot vagyok, de hamarosan eldől ez is.

Összességében: Bátraké a szerencse. Szerintem eddig csak nyertünk, nem vesztettünk.

Hosszútávon még kialakul, de ugye itt is lesz ismételt Bundepräsident választás ősszel, és bár nem nyert a szélsőjobb jelöltje, de csak hajszálon múlt. Meglátjuk mit hoz az ősz, ráadás a Brexit után azt sem tudni, mi lesz Európai Unió jövője, bár én bizakodó vagyok. 

Mindenesetre, ami most adott, abból próbáljuk meg kihozni a legtöbb pozitívumot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése