2017. július 1., szombat

Lassan két éve, hogy Bécsben élünk



Pár nap és két éve lesz, hogy Bécsben élünk.

A gyerekek tegnap megkapták az év végi bizonyítványukat, ezúttal már mind a ketten normál tanulóként. Azaz mind a ketten elérték azt, amit két éve alatt el kellett, értékelhetően teljesítettek minden tárgyból, németből is a gimnáziumban. Felsőbb évfolyamba léphetnek.

Szép volt gyerekek!

A fiunk szeptembertől a gimnázium felső tagozatán folytatja, az angol, német és latin mellett kezdi az olaszt is. Ezúttal ő a jobb tanuló, de a lányunknak még mindig ott az a hátrány, hogy ő itt egy teljesen új évfolyamot kezdett nulla német tudással tavaly, tehát a környezet, nyelv és tananyag egyaránt új volt számára, míg a fiúknak nem. No és persze mindketten irgalmatlan kamaszok is, de végre rengeteg barátja lett a lányuknak is, akik adott esetben fontosabbak voltak, mint a tankönyvek. Tulajdonképpen ezt sem bánom, hiszen a némettudásának a sok barátság is nagyon jót tett és igenis kamaszkorában egy gyerek legyen igazi lázadó kamasz. Pontosan tudja ő is, hogy jövőre már jobban fog menni minden.

Én is befejeztem az iskolát, és papírom is lett a német tudásomról, mellette önkéntesként dolgoztam a szakmámban (ezzel ausztriai gyakorlatot szereztem), plusz bébiszitterként némi pénzt is kerestem.

V. szakmai tapasztalatban és anyagi elismerésben is haladt a munkahelyén.

Annak idején egy év próbaidőre terveztünk, majd ebből két év lett, a nyelv miatt.

Hogyan tovább? Maradunk.

Két nagy projekt áll még előttünk a nagyon közeli jövőben. Egyik az én elhelyezkedésem, a másik a lakás kérdése. Szeretnénk egy olyan lakást találni Bécsben, ami hosszabb távon is kényelmes mindnyájunknak, „szövetkezeti” (Genossenschaft) lakásba készülünk beszállni, reméljük mindkét dolog mielőbb sikerülni fog.

Szeretünk-e Bécsben élni?

Igen.

Bécs számomra az a város, ahol délelőtt egy zsidó iskolában, ahova jártam, többek közt egyik rebecennel ismerkedtem meg, míg ugyanaznap délután egy katolikus alapítású intézmény szuper szociális projektjébe egy spanyol anyanyelvű, részben brazil származású szociális munkás vett fel maga mellé önkéntesnek. Este pedig a FragNebenan oldalon a lányom mellé kettő perc alatt találtam egy francia anyanyelvű, félig francia, félig marokkói, tehát félig muzulmán franciatanárt. Bécs tényleg ilyen, és én így szeretem.

1 megjegyzés:

  1. Nahát Csipkerózsika álmot alszik ez a blog. Tessék azonnal tovább folytatni az írást... :)

    VálaszTörlés