Az elmúlt több mint három év mérlege

Régóta nem írtam ebbe a blogba, nem azért, mert nem lett volna miről, inkább nem volt mikor.  Másrészt az életünk kialakult, nem vagyunk már "turisták", a mindennapok már jó ideje nekünk sem az újdonság erejével hatnak, hanem a bécsi életünk vált természetessé. A kirándulásainkat sem tartjuk fontosnak egy nyilvános blogon megosztani. Ami megosztásért "kiállt", az úgy is megy a privát „social media” oldalainkon, figyelembe véve a kamaszok igényeit, jogait..stb.

 

Bécs, Prater Hauptallee

Legyen hát itt a blog lezárásaként az elmúlt lassan három és fél év mérlege.

Aki követett, azt tudja, hogy 2015 nyara óta élünk Bécsben, voltak hullámvölgyek, hullámhegyek, de révbe értünk.

V. azóta is ugyanott dolgozik mérnökként, továbbra is  ipari robotokkal foglalkozik.  Még mindig azt gondoljuk, hogy Magyarországon  ilyen eszközökkel és körülmények között soha nem lett volna lehetősége dolgozni.

Tél végén új lakásba költöztünk, sikerült "beugrani" egy újépítésű szövetkezeti lakásba Bécs egyik újépítésű negyedében a kerületen belül. A lakást nagyon szeretjük.

Szeptembertől mind  a két gyerek immáron a gimi felső  tagozatát tapossa, u.ott ahol eddig, itt Bécsben. Nagyon kemény munka van mögöttük is, de már mind a ketten úgy látják, hogy megérte.

A némettel már régen nincs gondjuk. Humán osztályba járnak, ami a rengeteg nyelvet jelenti. 

A fiunk a német mellett, angol, olasz és latin, amit tanul.  A magyar 10.nek megfelelő évfolyamra jár, faktként egyelőre az  „irodalom és prezentáció angol nyelven” tárgyat vette fel. (Azt hittem Shakespeare, amivel kezdeni fognak, de nem. Amerikai sorozatot néztek, azon keresztül tanulnak elemezni, majd arról csinálnak prezentációt, persze minden angolul. Van angolból kötelező olvasmány, most egy autista fiú történetéről olvastak egy könyvet stb. )

A lányunk (kilencedikbe jár magyar terminussal), ő a német mellett, angol, francia, latin, amit tanul. Neki is van már felvett szabadon választható tárgya. Ő a mediációt vette fel. Ha négy évig csinálja, érettségi mellé erről is kap képesítést. A gimnáziumban az alsó tagozatos gyerekek konfliktusaihoz is ők lesznek kijelölve mediátornak, segítőnek. Szerintem szuper dolog ez, szereti is.

És végre én is sínre kerültem és saját szakmámban dolgozom,  immáron a próbaidőn is túl.

Hosszú út vezetett idáig, először nyelvvizsgát tettem, majd egy jogi (családjog és gyerek és ifjúságvédelem)  vizsgát a diplomám elismertetéséhez. Parallel egy kisebb osztrák képesítést szereztem, mellette gyerekfelügyeletet vállaltam és önkénteskedtem is idősotthonban. Aztán elvégeztem egy kiegészítő képzést, és  végre azt csinálom, amit szerettem volna. Fogyatékkal élő gyerekeket nevelő családokkal – az eredeti szakmában - szociális munkásként dolgozom Ausztriában. Azt hiszem én is elmondhatom, hogy Magyarországon soha ilyen körülmények között nem dolgozhattam volna ebben a szakmában.

Nehéz volt, maga a folyamat is, és azért is, mert 15 évet a másik diplomámmal dolgoztam Magyarországon. Nem gondoltam, hogy ennyi képzést elvégzek még németül és hogy  három évig húzódik (noha az első évem inkább szólt a gyerekek pátyolgatásáról). Mindenestre, aki még ezek előtt van, és az eredeti szakmájába szeretne külföldön visszakapaszkodni, kitartást kívánok, de legyen az én példám itt, mert kellő kitartással és szorgalommal semmi nem lehetetlen 40 felett sem.

Lassan két éve, hogy Bécsben élünk

Pár nap és két éve lesz, hogy Bécsben élünk.

A gyerekek tegnap megkapták az év végi bizonyítványukat, ezúttal már mind a ketten normál tanulóként. Azaz mind a ketten elérték azt, amit két éve alatt el kellett, értékelhetően teljesítettek minden tárgyból, németből is a gimnáziumban. Felsőbb évfolyamba léphetnek.

Szép volt gyerekek!

A fiunk szeptembertől a gimnázium felső tagozatán folytatja, az angol, német és latin mellett kezdi az olaszt is. Ezúttal ő a jobb tanuló, de a lányunknak még mindig ott az a hátrány, hogy ő itt egy teljesen új évfolyamot kezdett nulla német tudással tavaly, tehát a környezet, nyelv és tananyag egyaránt új volt számára, míg a fiúknak nem. No és persze mindketten irgalmatlan kamaszok is, de végre rengeteg barátja lett a lányuknak is, akik adott esetben fontosabbak voltak, mint a tankönyvek. Tulajdonképpen ezt sem bánom, hiszen a némettudásának a sok barátság is nagyon jót tett és igenis kamaszkorában egy gyerek legyen igazi lázadó kamasz. Pontosan tudja ő is, hogy jövőre már jobban fog menni minden.

Én is befejeztem az iskolát, és papírom is lett a német tudásomról, mellette önkéntesként dolgoztam a szakmámban (ezzel ausztriai gyakorlatot szereztem), plusz bébiszitterként némi pénzt is kerestem.

V. szakmai tapasztalatban és anyagi elismerésben is haladt a munkahelyén.

Annak idején egy év próbaidőre terveztünk, majd ebből két év lett, a nyelv miatt.

Hogyan tovább? Maradunk.

Két nagy projekt áll még előttünk a nagyon közeli jövőben. Egyik az én elhelyezkedésem, a másik a lakás kérdése. Szeretnénk egy olyan lakást találni Bécsben, ami hosszabb távon is kényelmes mindnyájunknak, „szövetkezeti” (Genossenschaft) lakásba készülünk beszállni, reméljük mindkét dolog mielőbb sikerülni fog.

Szeretünk-e Bécsben élni?

Igen.

Bécs számomra az a város, ahol délelőtt egy zsidó iskolában, ahova jártam, többek közt egyik rebecennel ismerkedtem meg, míg ugyanaznap délután egy katolikus alapítású intézmény szuper szociális projektjébe egy spanyol anyanyelvű, részben brazil származású szociális munkás vett fel maga mellé önkéntesnek. Este pedig a FragNebenan oldalon a lányom mellé kettő perc alatt találtam egy francia anyanyelvű, félig francia, félig marokkói, tehát félig muzulmán franciatanárt. Bécs tényleg ilyen, és én így szeretem.

Apró örömök az életben, avagy a vecsési savanyúsg Bécsben

A nap amikor Bécsben az egyik török boltban találom meg a vecsési savanyúságot :)

Nem hiába, ami jó, az jó, és azzal nyilván érdemes kereskedni is. Vannak dolgok, amik világnézetektől, vallásoktól függetlenül átívelnek a kontinenseken.

Automata a könyvtárban

Automata a könyvtárban. No de milyen? 

Ohrstöpsel, azaz füldugó automata a Hauptbücherei-ban.  No kérem szépen, ezek azok az apró odafigyelések, amitől ez a város élhető, és amitől szerethető ez az ország.

Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy a könyvtár nem csak könyvtár, hanem amolyan közösségi ház funkciója is van, tehát nem feltétlen munkavédelemből kell a füldugó, nem fúrnak :), de lehet, hogy az olvasást, tanulást zavarni tudják a közösségi tevékenységgel.
Beiratkozás nélkül  is bárki bemehet, a beiratkozást igazoló kártya csak a kölcsönzéshez kell, és utána bármelyik fiók könyvtárban használható, sőt bármelyik fiókkönyvtárba visszavihetem a kikölcsönzött könyveket.

--------------------------------------------

Ritkán írok blogot mostanában, vagy kedvem, vagy időm nincs hozzá, pedig rengeteg minden történik velünk. Sok helyen jártunk/jártam, rengeteg dolgot felfedezünk, megtapasztalunk, ráadásul egyik saját szakmámban (szociális munkás) egy egész jó projektben elkezdtem dolgozni, egyelőre önkéntesként, amíg iskolába járok, (addig nem is tudnék másként.) Mellette bébiszittelek még, és igyekszem ellátni a családot is. Kicsit túlvállaltam magam, így a blog az, ami háttérbe szorult, de az ilyesmiket szívesen megosztom időnként.

A tapintható Csók

Ma délután a Felső-Belvedere kiállítását néztem meg. Gustav Klimt, Egon Schiele, Kokoschka, francia impresszionisták, a bécsi biedermaier, stb. Szép, kellemes időtöltés,és vagyok annyira kultúrsznob, hogy  jó például Klimt képeit eredetiben látni.

Maga a kastély és a park még mindig gyönyörű, még a mai szeles és esős időben is.

Két dolog, ami a festményeken túl a kiállításon megfogott:

1. Haladnak a korral, külön szelfi pont van Klimt Csók című képe előtt, ill. annak egy reproja előtt.

2. A látássérültek számára tapintható Csók is készült, mely egy interaktív relief, Gustav Klimt Csók című festémyének kicsinyített dombor mása, s  melyet állítólag nem csak megérinteni lehet, hanem beszél is. (Nekem sajnos nem sikerült megszólaltatnom.) 

2016. október 15-én adták át, a Fehér Bot világnapján, egy több éve tartó EU-s projekt részeként, amelynek célja, hogy a taktilis érzékelésen és a 3D technológián alapuló fejlesztésekkel a vakok és gyengénlátók számára is hozzáférhetővé és megélhetővé tegyék a műalkotásokat a múzeumokban. 

Remek kezdeményezés.

Kerti törpe helyett

Bécs minden értelmeben egy színes város, amihez már teljesen hozzázoktam, de mai napig érnek még benne meglepetések. Például ma is.

Van, aki ilyet tart a kertben kerti törpe helyett. 

Egy élet nagyságú rendőr szoborra még Hietzingban, a Schnellbahn Speizing megállója felé sétálva sem számítottam. Viszont az S-Bahn szuper, 10-15 perc alatt behozott a Hauptbahnhof-ra.

Magyarázom a bizonyítványt

Még a nyáron itt  írtam egy hosszú értekezést, hogy a gyerekeket biztos, ami biztos visszairatom magántanulónak Magyarországon is. A bejegyzés végén le is írtam az indokaimat.

Ezt a lányom esetében azonban nem sikerült, mert ő Ausztriában nem ismételte meg az otthon már kijárt évet, itt viszont haladt tovább, így a régi iskolájában csak akkor lehetett volna magántanuló, ha a 6. évfolyamból tesz egy különbözeti vizsgát, és a hetediket is csinálja, miközben az osztrák iskolát is. Ezzel a három dologgal nem akartam egyszerre terhelni.

A fiam viszont otthon kijárta a hetediket, majd a tavalyi évben azt az évfolyamot megismételte Ausztriában egy nyolcosztályos gimnázium 3. osztályában Außerordentlicher tanulóként. (Rendkívüli státuszban, akit csak abból osztályoznak, amiből pozitív eredményt tud elérni.) Idén negyedikes lett a gimnázium alsó tagozatán, ami itt is a továbbtanulás éve, és továbbra is ebben a rendkívüli státuszban maradt, de alapvetően csak németből és elvben tanév végéig van erre lehetősége. Az iskolában azt mondták, hogy az Oberstufe-ra (a felső tagozatra) azonban felvételi nélkül, csak akkor tudják felvenni, ha minden tárgyból lesz jegye már félévkor, különben felvételizni kell. Amire ha képes is, azért anyanyelvűekkel versenyhelyzetben nem biztos, hogy megugrotta volna, hogy felvegyék.

No ekkor jártam utána a dolgoknak, és kiderült, hogy ilyen esetben sok helyre magyar bizonyítvány alapján is felveszik a gyereket. Illetve találkoztam a másik véglettel, olyan családdal, ahol a gyermek annyi idősen jött Ausztriába, mint anno a fiam, de a 8. osztályba (NMS 4. osztály) íratták, azt járta kétszer, de a második év AO státuszban sem lett osztályozva,  és mivel így nincs lezárt 8. iskolai évfolyama (sehol), egyáltalán nem tud továbbtanulni Ausztriában, sőt mivel elmúlt 15 éves, nem is tanköteles. 

Szóval biztos, ami biztos Vili nyolcadikos magántanuló lett otthon a régi iskolájában. Annyit sikerült elérni, hogy ne a hivatalos magyar félév idején, hanem a bécsi szemeszteri szünetben menjünk vizsgázni, azaz most pénteken.

Időközben Vili az osztrák gimnázium negyedik osztályában teljesített minden követelményt és kilépett az Außerordentlicher tanuló státuszából, teljesen normál tanuló lett. Németből az írásbeli dolgozaton túl, egy szóbeli vizsgát is tett, ahol osztrák kettesre (jóra) értékelték.  Így másfél év után automatikusan felvételre kerül(t), a gimnázium felső tagozatára. Marad továbbra is a nyelvi osztályban, szeptembertől a nemét, angol, latin mellett kezdi az olaszt is. Mindez azonban egy héttel a magyar vizsga előtt derült ki, így azt nem akartuk már lemondani, és azért sem, mert készültünk rá.

Tegnap reggel bementünk vizsgázni Magyarországon, ahol az igazgatóhelyettesnek rögtön elmondtam őszintén, hogy mi a helyzet, tulajdonképpen már tétje nincs a dolognak. Erre ő közölte, hogy akkor el se kezdjük. Mondtam, hogy de már készültünk rá, mire odahívta Vilit és megkérdezte mi legyen (én nem tudtam, hogy ezt ilyenkor is le lehetne még mondani). Vili döntött úgy, hogy ő vizsgázik. Az eredmény: öt db ötös, és öt darab négyes, azaz 4,5-ös átlag. Majd a vizsga végén az igazgatóhelyettes, nagyon megdicsérte és azt mondta, hogy ilyen lelkiismeretes készülést kár lett volna a kukába dobni.

Büszke vagyok rá, itt is, ott is teljesítette ezt a félévet, nem is rosszul. Ráadásul az idei félév az osztrák iskolában is nehezített pálya volt, mert kivitték őket tanórákról és helyettük különórákat kaptak németből, csakhogy az nem az ő némettudásuk megfelelő volt (alacsonyabb), viszont tanórai anyagokat pótolni kellett itthon. Ebből adódott például, hogy a lányunk, aki most kezdte a franciát, és azokról hiányzott a külön német miatt, noha tett belőle vizsgát és az pozitív lett, érthetetlen módon az AO státusz ellenére (ahol csak pozitíveredményt kéne osztályozni) ötös (elégtelen) került a bizonyítványába, míg németből és történelemből nem értékelhetőt kapott.  Utóbbiból a dolgozatról betegség miatt maradt le, ill. sok óráról a külön német miatt hiányzott. Vizsgázhatott volna, de megint belefutottunk abba, hogy minden tanár másként értelmezi a jogszabályt. A történelemtanára mondta, hogy nem kell vizsgáznia az elmaradt dolgozat helyett, úgyis Außerordentlicher tanuló, elég év végére a jegy. Ehhez képest most a féléves bizonyítványosztás után mégis kell majd vizsgáznia február végén. (Simán megcsinálja.) A nem említettekből, mindenből kapott jegyet és nem is rosszakat. Azt hiszem ezzel is elégedettek lehetünk és büszkék rá, így másfél év után, főleg hogy  számára teljesen új dolgokat kezdett el egy teljesen idegen nyelven tanulni 2015 szeptemberében. (Vilinek tavaly a már kijárt év megismétlése miatt mégiscsak sok minden ismerős volt a tananyagban.)

Tamara esetében a tavalyi tanév végén, mivel akkor a német kivételével mindent teljesített, úgy is beszéltük meg az igazgatónővel, hogy legfeljebb ezt az évfolyamot (3. gimnázium) ismétli majd meg, és az jót tesz a francia tanulásnak is. Könnyen lehet, hogy év végére kiderül, hogy erre semmi szükség. Ha mégis, akkor sincs baj.

Vilivel való készülés során tanulságos volt a magyar és az osztrák tananyag összehasonlítása. A matek, legalábbis a nyolcosztályos gimnáziumban (a nem reáltagozaton is), Ausztriában van sokkal, de sokkal előrébb, mint Magyarországon, de az osztrák sokkal gyakorlatiasabb. A kémia Magyarországon tart előbb, a fizika, földrajz hasonló, de az osztrák könyv sokkal jobb. Külön érdekes volt, hogy a magyar történelemkönyv mit ír Martin Luther Kingről és mit az osztrák német tankönyv. (Itt németből tananyag.) Míg a magyarban az a „tanulság”, hogy valójában a feketék és fehérek közötti ellentéteket mai napig nem sikerült maradéktalanul felszámolni, addig az osztrák könyvben az, hogy ő és a montgomery-i buszbojkott, stb. mind kellett ahhoz, hogy utána több mint fél évszázad múlva Obama az USA elnöke lehessen. Mindkét állítás igaz, csak a személet más.

(Kár, hogy azóta Trump az elnök, de ez már egy másik és messzire vezető kérdés…)