Még a nyáron itt írtam egy hosszú értekezést, hogy a
gyerekeket biztos, ami biztos visszairatom magántanulónak Magyarországon is. A
bejegyzés végén le is írtam az indokaimat.
Ezt a lányom esetében azonban nem sikerült, mert ő
Ausztriában nem ismételte meg az otthon már kijárt évet, itt viszont haladt
tovább, így a régi iskolájában csak akkor lehetett volna magántanuló, ha a 6.
évfolyamból tesz egy különbözeti vizsgát, és a hetediket is csinálja, miközben
az osztrák iskolát is. Ezzel a három dologgal nem akartam egyszerre terhelni.
A fiam viszont otthon kijárta a hetediket, majd a tavalyi
évben azt az évfolyamot megismételte Ausztriában egy nyolcosztályos gimnázium
3. osztályában Außerordentlicher tanulóként. (Rendkívüli státuszban, akit csak
abból osztályoznak, amiből pozitív eredményt tud elérni.) Idén negyedikes lett
a gimnázium alsó tagozatán, ami itt is a továbbtanulás éve, és továbbra is
ebben a rendkívüli státuszban maradt, de alapvetően csak németből és elvben tanév
végéig van erre lehetősége. Az iskolában azt mondták, hogy az Oberstufe-ra (a
felső tagozatra) azonban felvételi nélkül, csak akkor tudják felvenni, ha minden
tárgyból lesz jegye már félévkor, különben felvételizni kell. Amire ha képes is, azért
anyanyelvűekkel versenyhelyzetben nem biztos, hogy megugrotta volna, hogy
felvegyék.
No ekkor jártam utána a dolgoknak, és kiderült, hogy ilyen
esetben sok helyre magyar bizonyítvány alapján is felveszik a gyereket. Illetve
találkoztam a másik véglettel, olyan családdal, ahol a gyermek annyi idősen jött
Ausztriába, mint anno a fiam, de a 8. osztályba (NMS 4. osztály) íratták, azt járta
kétszer, de a második év AO státuszban sem lett osztályozva, és mivel így nincs
lezárt 8. iskolai évfolyama (sehol), egyáltalán nem tud továbbtanulni
Ausztriában, sőt mivel elmúlt 15 éves, nem is tanköteles.
Szóval biztos, ami
biztos Vili nyolcadikos magántanuló lett otthon a régi iskolájában. Annyit
sikerült elérni, hogy ne a hivatalos magyar félév idején, hanem a bécsi
szemeszteri szünetben menjünk vizsgázni, azaz most pénteken.
Időközben Vili az osztrák gimnázium negyedik osztályában
teljesített minden követelményt és kilépett az Außerordentlicher tanuló
státuszából, teljesen normál tanuló lett. Németből az írásbeli dolgozaton túl,
egy szóbeli vizsgát is tett, ahol osztrák kettesre (jóra) értékelték. Így másfél év után automatikusan felvételre
kerül(t), a gimnázium felső tagozatára. Marad továbbra is a nyelvi osztályban, szeptembertől
a nemét, angol, latin mellett kezdi az olaszt is. Mindez azonban egy héttel a
magyar vizsga előtt derült ki, így azt nem akartuk már lemondani, és azért sem,
mert készültünk rá.
Tegnap reggel bementünk vizsgázni Magyarországon, ahol az
igazgatóhelyettesnek rögtön elmondtam őszintén, hogy mi a helyzet, tulajdonképpen
már tétje nincs a dolognak. Erre ő közölte, hogy akkor el se kezdjük. Mondtam,
hogy de már készültünk rá, mire odahívta Vilit és megkérdezte mi legyen (én nem
tudtam, hogy ezt ilyenkor is le lehetne még mondani). Vili döntött úgy, hogy ő vizsgázik.
Az eredmény: öt db ötös, és öt darab négyes, azaz 4,5-ös átlag. Majd a vizsga
végén az igazgatóhelyettes, nagyon megdicsérte és azt mondta, hogy ilyen
lelkiismeretes készülést kár lett volna a kukába dobni.
Büszke vagyok rá, itt is, ott is teljesítette ezt a
félévet, nem is rosszul. Ráadásul az idei félév az osztrák iskolában is
nehezített pálya volt, mert kivitték őket tanórákról és helyettük különórákat kaptak németből, csakhogy az nem az ő némettudásuk megfelelő volt (alacsonyabb), viszont tanórai
anyagokat pótolni kellett itthon. Ebből adódott például, hogy a lányunk, aki most
kezdte a franciát, és azokról hiányzott a külön német miatt, noha tett belőle
vizsgát és az pozitív lett, érthetetlen módon az AO státusz ellenére (ahol csak
pozitíveredményt kéne osztályozni) ötös (elégtelen) került a bizonyítványába,
míg németből és történelemből nem értékelhetőt kapott. Utóbbiból a dolgozatról betegség miatt maradt
le, ill. sok óráról a külön német miatt hiányzott. Vizsgázhatott volna, de
megint belefutottunk abba, hogy minden tanár másként értelmezi a jogszabályt. A történelemtanára mondta, hogy nem kell vizsgáznia az elmaradt dolgozat helyett, úgyis Außerordentlicher
tanuló, elég év végére a jegy. Ehhez képest most a féléves bizonyítványosztás
után mégis kell majd vizsgáznia február végén. (Simán megcsinálja.) A nem említettekből,
mindenből kapott jegyet és nem is rosszakat. Azt hiszem ezzel is elégedettek
lehetünk és büszkék rá, így másfél év után, főleg hogy számára teljesen új dolgokat kezdett el egy
teljesen idegen nyelven tanulni 2015 szeptemberében. (Vilinek tavaly a már
kijárt év megismétlése miatt mégiscsak sok minden ismerős volt a tananyagban.)
Tamara esetében a tavalyi tanév végén, mivel akkor a német
kivételével mindent teljesített, úgy is beszéltük meg az igazgatónővel, hogy
legfeljebb ezt az évfolyamot (3. gimnázium) ismétli majd meg, és az jót tesz a francia
tanulásnak is. Könnyen lehet, hogy év végére kiderül, hogy erre semmi
szükség. Ha mégis, akkor sincs baj.
Vilivel való készülés során tanulságos volt a magyar és
az osztrák tananyag összehasonlítása. A matek, legalábbis a nyolcosztályos
gimnáziumban (a nem reáltagozaton is), Ausztriában van sokkal, de sokkal
előrébb, mint Magyarországon, de az osztrák sokkal gyakorlatiasabb. A kémia
Magyarországon tart előbb, a fizika, földrajz hasonló, de az osztrák könyv
sokkal jobb. Külön
érdekes volt, hogy a magyar történelemkönyv mit ír Martin Luther Kingről és mit
az osztrák német tankönyv. (Itt németből tananyag.) Míg a magyarban az a „tanulság”,
hogy valójában a feketék és fehérek közötti ellentéteket mai napig nem sikerült
maradéktalanul felszámolni, addig az osztrák könyvben az, hogy ő és a montgomery-i
buszbojkott, stb. mind kellett ahhoz, hogy utána több mint fél évszázad
múlva Obama az USA elnöke lehessen. Mindkét állítás igaz, csak a személet más.
(Kár, hogy azóta Trump az elnök, de ez már egy másik és messzire
vezető kérdés…)